| Terra Incognita | Zuhanás Az Örökkévalóságba |
 |
||
| … Emlékszem, egy toronyház tetejére jártunk fel, innen kétutcányira. Ott tervezgettük az életünket…Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat… És vége… Soha többé nem jönnek vissza már azok a percek… Az orületig fokozódott bennem a fájdalom … Egyfolytában az angyalhoz beszélek, kérdezem, vádolom, kérek, könyörgök…de nincs válasz. Fel kell mennem a toronyba, talán ott egy kicsit meg tudnék nyugodni, és megtalálnám az ingoványból kivezeto utat. Talán csak egy rossz álom volt ez az egész, de ha nem, akkor is tudom már, hogy nem csak a jó létezik. Ez az egész élet csak egy próbatétel, mert itt a földön köztünk és bennünk él a rossz is, bennünk ölt testet az emberarcú gonosz… Ezt át kell élnünk, mindenkinek más és más a végzete, de ha a Fények Földje létezik, igazából csak meg kellene tanulnunk úgy élni, hogy méltóak legyünk az örök életre…Azt hiszem, én nem vagyok méltó rá… |
||||
|
Kérlek, mondd, hogy még csak álmodom! Engedj elmennem! Félek még, de így jobb talán Fel kellett jönnöm, a felhők fölé *** A Sors karjában így
jobb talán
|
||||
|
|
||||
