Nemesis... Sokak számára e név bizonyra elég ismeretlenül cseng, ezért annyit elárulok, hogy a zenekart alkotó tagok közül Thorday Ákos énekes és Pethe György basszusgitáros kis hazánk egyik legjobb progresszív rockzenekarában az Unicum States-ben zenéltek hosszú évekig, Fábián Zoltán gitáros és Nagy György billentyűs pedig a szintén progresszív rockzenét játszó Jericho-ban. (később a Wellington tagjaiként is bizonyítottak) Erre már bizony jó pár ember felkapja a fejét, mert bizony, aki ismeri a két korábbi zenekar ténykedését, az bizton tudhatja, hogy valami egészen rendkívülivel állunk szemben. Az eredmény viszont még ennél is meglepőbb.
Már a borító is sejteti az album hangulatát, s mikor az első tétel a Kapu Elõtt hangjai felcsendülnek furcsa érzése támad az embernek. Mintha elszakadna a materiális világtól, ég és föld között lebegve, a valóság kapuját átlépve egy álomvilágba érkezne. Mintha egy utazás lenne az álom és a lélek sínpályáján fantasztikus tájakon keresztül, ahol a végállomás a teljes harmónia és megnyugvás.
Az album feleleveníti a "nagy elõdök" (Dream Theater, Queensryche, Kansas, Rush, Psyhotic Waltz) hatásait, de néhol elofordul egy-egy Pantera vagy My Dying Bride ízű riff is. Csodálatos hangulatot tudnak teremteni ezek a hangszerek, ha értõ kezekbe kerülnek. Thorday Ákos hangja teljesen passzol ehhez a zenéhez, kiegyensúlyozottan énekel sok érzelemmel gazdagítva a számok hangulatát. Az album hallgatása közben olyan érzésem támadt, mintha egy túlvilági hang szólna a hangfalakból Ákos személyében. A szövegek egy kicsit elvonatkoztatottak a hétköznapi élettõl, de ha az ember veszi a fáradságot és tud olvasni a sorok között, akkor értékes gondolatokat, emberi érzéseket fedezhet fel bennük. Szerencsére sikerült a magyar nyelvi kliséket elkerülni a szövegíráskor. Látszik rajtuk, hogy komoly odafigyelés és munka eredményeként születtek meg.
Bár a zenekar tagjainak jelentõs a zenei elõélete, azért egy új csapattal állunk szemben. Én úgy érzem, hogy ez volt a '98-as év egyik legjobb debütálása. A zenekart külön dicséret illeti azért, hogy kiadói támogatás nélkül, szerzoi kiadásban sikerült egy zeneileg magas szintű, tisztességes hangzású, szórakoztató művet készíteniük.
Nem csak a progresszív zene rajongóinak, hanem az igényes rockzene kedvelõinek is ajánlom.