Nemesis  

Menekülés

 

Amikor mindenből és mindenkiből elegünk van, amikor csak a menekülés marad, de múltunk és tetteink lánca visszaránt, mikor már majdnem kirohanunk a világból...

Már nem jó, így nem kell
Megteltem végletekkel
Semmivel, mindennel

Mindegy, bárhová
Csak messze innen el
Tudom bárhol jobb lesz,
Ettől csak jobb lehet

Új nap – új remény
Mikor elrepít a szél
A vágyaim felé
Itt nincs több esély
Mikor elvonul az éj
Vele tart a menekülés…

Már nem jó, így nem kell
Megkötözve életekkel
Érvekkel, lélekkel

Az árny – a fény, a fény
– az árny, az árny – a fény
Szabadon változnak
Futnék, de visszaránt egy lánc…

Új nap – új remény
Mikor elrepít a szél
A vágyaim felé
Itt nincs több esély
Mikor elvonul az éj
Vele tart a menekülés…

Itt várok még
Csak az árnyékom való
Szabadon szárnyal a lelkem
Gyanús fény a Holdról,
Nekem szól a jelzés,
Mikor virrad a reggel…

Ugyanúgy kezdődik minden,
Tombol az árnyékgyilkos fény
Új nap új reményt ígér…

Eltűnnek arcomról az éjszaka árnyékai
Elpusztul, elvérzik minden,
ami tegnap volt

Új nap új reményt ígér…
Érzem újra hív az álom
Elszakítom minden láncom...

:::: Vissza - Nemesis ::::