KÖRFORGÁS I. (Fény-út)
======================

Zajong, bíztat, űz és futtat
– előttem a vágy…
Karjaimban ül a Holnap
– mögöttem a vágy…
Rám néz a Fény – Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
Őszi felhők, tavaszi szellők
Nyári megújulás
Fura egy érzés, nem hagy békét
Elveszti fejét…
Távoli moraj – kihullt a jogar
Nem oszt áldást a Kéz
Az izzó trón tűzzel éget
Jön a végtelenség…
Rám néz a Fény – Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
Villámot, tüzet szór
gonosznak hitt lelke
Értetlenség és a káosz a vágy
Új trónról új eszme
hozza az áldást
Építi fővárosát…
Rám néz a Fény – Elég!
Végre, egy percre felkapott még!

KÖRFORGÁS II. (Eszmélet)
========================
Ha kisüt a Nap az égen,
Kitárom ablakom felé.
Fátyolos messzeségben
Csillog a tiszta Remény.
Virrad a viharverte táj,
Friss erőt hoz-visz a szél
Érzem a váltás hangját
Szeme büszkeségről mesél…
Százszor hallom
– könnyel alszom
Fekete Szomorúság…
Az előadásnak vége,
Az elejét elfeledtük már.
A függöny rég legördült,
A ruhatár üresen áll.
Búsan szunnyad a Város,
De a Filmet látták már
Igen, hozzám sír egy áldás,
De a lelkem őszi-irtás…
Százszor hallom – könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a Vak Remény
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
Véres Kardot körbehordanak –
Indulhat a Szertartás.
Gyűlölt Arcok szembefordulnak –
Tudom, nincs Megbocsátás.
Itt büntet a Fény – Nekem ennyi elég!
Arcomon folyik a Vér –
Itt NINCS ESÉLY!!!
Százszor hallom – könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a VAK REMÉNY
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
– Végső Megoldás –
Százszor hallom, mégsem alszom…