"Erről a dalról mindig az ugrik be, mikor ülök egy vonaton, mely keresztülrohan az országon, nézem a tájat, melyből szinte sugárzik ennek a népnek hányatott sorsa, történelme. Tehetetlen dühöt érzek és mégis el kell fogadni a megaláztatásokat, melyekkel a történelem sújtotta ezt a földet és népet. De legalább itt ez a hét sor…ez a miénk maradt..." Fábi