| Abraxas | Mama Sír |
 |
||
A kisfiú állapota semmit sem javul, sőt néha rosszabbodik. Ilyenkor lehűl a levegő a szobában s a fiú December ajtajáról beszél. Anyja nem érti ezeket a szavakat... Elkeseredve figyeli, beszél hozzá, de semmi válasz... Felemeli, magához szorítja gyermekét, de az csak ernyedt testtel, semmibe nézô szemekkel lóg karjaiban. Szörnyű ez a tehetetlenség, amit most érez... Úgy tűnik, most már minden remény elveszett, fia mindörökké élőhalott marad... |
||||
Elmúlt már - a tegnap kint az éjben száll...
|
||||
|
|
||||
