Nincs már bűn a Földön
Mit még ne hurcolnánk
Messze már az első csábítás
Isteni idegpályán
Az utolsó fonál
Érezzük, most betelt a pohár
Nincs remény, büntetésünk életünk volt
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót
Bíbor színű égen
Sötét éj-madár
Karmaival bárhol sebet váj
Esőszag a szélben
Villogó határ
Moraj, mennydörgések hangja száll
Nincs remény, büntetésünk életünk volt
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót
Érezzük, hogy vége
Innen nincs tovább
Félelmünkben iszunk még egy áldomást
Az Ég szemébe nézve
Széttárt karral áll
Halálos viharra vár egy haldokló világ
Vihar előtt a csend
Végzetes erők fent
Szánkból nem jön hang
Szívünk is kihagy
Várjuk a végső percet
Lelkünkben száz szú perceg
Nézzük az első cseppet
Mely felsebzi a lelket
Nem! Fáj! Éget már...
Nem! Fáj! Vége már...
Nincs remény, büntetésünk életünk volt
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót
Nézd meg hát, újból érezd át
A Sorsfelhő minden villámát!
Sok minden veszett az éjjel
De egymás mellett áll
Az utolsó élő emberpár
Újra kezdhet mindent
Ébredve álmából
Újraindul minden, most a Pokoltól...
